A moyamoya angiopathia egy ritka, agyi artériákat érintő, azok súlyos szűkületét, vagy elzáródását okozó állapot, mely következményes kicsiny és sérülékeny kapilláris kollaterális hálózat kialakulásával jár. Ezen kollaterális hálózat angiographias felvételeken lévő megjelenése ihlette magát a betegség nevét, Takeuchi és Shimizu 1955-ben, a Japán Idegsebészeti Társaság tizennegyedik ülésén mutatta be, ezt követően pedig 1957-ben közölte le elsőként a moyamoya, japánul ‘füstgomolyag’ kinézetű jelenséget.

 

A sokszor ismeretlen etiológiájú agyi artériák szűkülete és elzáródása okozta agyi vérellátás csökkenés, illetve a sérülékeny kapillárisok esetleges repedése okozta vérzések különböző tüneteket okozhatnak, mint például általános fáradékonyság, fejfájás, átmeneti érzés-, mozgás-, vagy beszédzavarok (gyűjtőnevükön tranziens ischaemias attack – TIA), vagy rosszabb esetben epilepszia, gyakorta pedig stroke is jelentkezhet.

 

Megfelelő kezeléssel a moyamoya betegségben jellemző rendkívül magas stroke rizikó nagy mértékben csökkenthető, az általános populációs átlagot megközelítve.

 

Mai ismereteink szerint a moyamoya betegség egyetlen sikeres kezelési módja a sebészi terápia, azaz az agyi revaszkularizációs műtéti kezelés, melynek célja, hogy különböző ereket, és/vagy eres lebenyeket felhasználva helyreállítsuk az agyi vérellátást. A moyamoya betegség gyakorta mindkét agyféltekét érinti, így leggyakrabban két külön műtéti ellátásra van szükség. A műtéti kezelésnek két típusa van, a direkt, és az indirekt revaszkularizáció, ezen kezelési módokat minden esetben egyénre szabjuk, anatómiai adottságoktól függően pedig kombináljuk a lehető legjobb eredmény elérése érdekében.